A technológia

Elöljáróban

HunZapp

A Hunzapp Rendszer a frekvencia terápia és kvantumfizika  elméletére épített több eljárás és módszer összessége. A könnyebb megértésért először is szükség van néhány alap információra.  

Frekvencia

Fizika: A változás gyakorisága. Annak mértéke, hogy egy rezgő vagy forgó tárgy egy másodperc alatt hányszor jut ugyanabba a helyzetbe az ismétlődő jellegű mozgása során.

A hangvilla frekvenciája 440, azaz a szárai másodpercenként 440-szer rezegnek oda-vissza. A villanymotor viszonylag magas frekvenciával forog.

Tehát egy periodikus jelenség (rezgés) „ismétlődés gyakoriságát” jelenti, azaz hogy egy esemény hányszor ismétlődik meg egységnyi idő alatt.

Jele: f

SI mértékegysége: Hz (hertz, Heinrich Rudolf Hertz német fizikus neve után), ami ugyanazt jelenti, mint az s−1 (egy teljes periódus másodpercenként).

Szabad rezgés alakul ki, ha egy mechanikai rendszert kezdeti állapotba „húzzuk fel”, majd engedjük, hogy szabadon rezegjen. Ennek példája lehet az, ha egy gyereket meglendítünk a hintán, majd magára hagyjuk, vagy megütünk egy hangvillát és hagyjuk zengeni. A mechanikai rendszer ekkor rezgéseket fog végezni egy vagy több saját frekvenciájával, majd a rezgés csillapodik és megáll.

Gerjesztett rezgés során a mechanikai rendszerre alternáló erő vagy mozgás hat. Példa erre egy rosszul kiegyensúlyozott mosógép rázkódása, a közlekedés okozta rezgés (melyet elhaladó teherautó okoz) vagy egy épület rezgése földrengés folyamán.

A gerjesztett rezgés során a rezgés frekvenciája a gerjesztés frekvenciájától függ, de erőssége szoros összefüggésben van a mechanikai rendszer jellemzőivel.

Periodikus változások, mint a rezgések, vibrációk vagy hullámmozgások általános jelenségek mind a makro- mind a mikrovilágban. Megfigyelhetjük bármilyen fizikai közegben, legyen az szilárd, cseppfolyós vagy gáz, sőt még vákuumban is. Ennek sok formáját ismerjük a természetben, rezeghet egy húr, rezeghet a levegő is, ami a hang formájában érkezik fülünkbe, hullámzik a víz, de rezeg az elektromágnesesség is a rádióhullámoktól kezdve a látható fényen át a gamma sugarakig. Bizonyos objektumok egyes részei külön-külön is rezeghetnek, erre példa a molekulák kötéshosszának rezgése, a vibráció. De gyakran általánosítjuk a hullám fogalmat az élet, a társadalom és a gazdaság jelenségeire is.

Érdekes, hogy amikor megpengetjük egy gitár valamelyik húrját, a hozzá legközelebbi húrok igyekeznek azon a frekvencián rezegni, mint a megpendített húr. Ugyanez a jelenség a világ minden dolgára jellemző. Egy helyiségben elhelyezett ingaórák az idő múlásával összehangolódnak, míg végül egyszerre leng az ingájuk. Egymáséhoz közel álló gondolkodású emberek egymásra találnak, ugyanez a jelenség, amikor az emberek beleszeretnek egymásba. Ezzel a jelenséggel magyarázható, amikor a sportmérkőzéseken a csapatok egyszerre „tűzbe jönnek”, tagjai a játék hevében is képesek összehangolni mozgásukat. Vagy amikor egy karizmatikus egyén a hatókörébe tudja vonni az embereket, mert rezgése annyira erős, hogy a többiek rezonálnak rá.

Az ember a maga háromközpontú lényével háromféle rezgést hoz létre önmaga körül: érzelmit, értelmit(szellemi), és fizikait.

A rezgés törvényének valódi megismerése és rendszeres alkalmazása lehetővé teszi számunkra, hogy beavatkozzunk a megnyilvánulás alacsonyabb szintjeibe, elsősorban a fizikai világba, hogy ez által saját akaratunk szerint formáljuk, korrigáljuk, javítsuk saját magunkat és környezetünket.

Az univerzumban minden létező rezgés.

A rezgésnek van színe, hangja, legfeljebb az nem a számunkra érzékelhető tartományba esik, hiszen a wifi jelét sem látjuk szabad szemmel, nem halljuk, nem ízleljük…csak van. A rezonancia az emberek közti kapcsolatban és a gondolkodásban is megfigyelhető.

Szent-Györgyi Albert, akinek nagyon sokat köszönhetünk, a problémák megoldását a szubatomikus szinten gondolkodó kvantumbiológiában látta. 1941. március 21-én világhírűvé vált előadásában beszélt legelőször az élő organizmusok funkcionális elektromágneses tulajdonságairól.

Rádió frekvencia

A rádiófrekvencia (RF) a rezgés mérésére szolgáló adat, mely 30 kHzés 300 GHz között változhat. Azt mondja meg, mekkora az általában rádióhullámok keltésére használt elektromos jelek frekvenciája. Inkább elektromos, és nem mechanikai rezgések jellemzésére használják.

Rengeteg készülék veszi hasznát a rádiófrekvenciás térnek: vezeték nélküli telefonok, mobiltelefonok, műholdas sugárzórendszerek. Magyarországon a rádióhullámon történő adatátvitel leginkább a mobil szolgáltatókra korlátozódik. Eleinte szenzációnak számított a vezeték nélküli vonal, majd elterjedt a rövid szöveges üzenet, s most már akár képet is küldhetünk ugyanazon a készüléken. A vezeték nélküli átviteli mód az elektromágneses hullámokkal mutat szoros összefüggést. Az elektronok mozgásukkor elektromágneses hullámokat keltenek maguk körül, amelyek a szabad térben tovaterjednek. Ilyen hullámokat elsőként Heinrich Hertz német fizikus állított elő.

Ha egy elektronikus áramkörhöz megfelelő méretű antennát csatlakoztatunk, akkor az elektromágneses hullámokat szét lehet úgy szórni, hogy kicsivel arrébb venni lehessen őket. Az összes vezeték nélküli átviteli mód ezen az elven alapul. A vákuumban minden hullám a frekvenciájától függetlenül ugyanazzal a sebességgel terjed, ami a fénysebesség, amelynek értéke 3*108 m/s.

Az 1980-as évektől a Szovjetunió és az Egyesült államokbeli vezető laboratóriumokban és kutatóintézetekben 35 éven keresztül folytatott kutatások bebizonyították, hogy az emberi sejt is egy elektromágneses rezonátor, mely magas frekvenciájú rezgéshullámokat képes kibocsátani és befogadni. Testünk minden egyes sejtje piciny elektromágneses egység, amely külső energia hatására elektromos impulzussal reagál, vagyis kommunikál.

A sejt egyetlen sejtmagból áll, mely protoplazmában úszik. Ezt átjárható burok veszi körül. A sejtmag vizsgálata egymásba csavarodó mintákat tüntet fel, melyek szabályszerű áramköröket alkotnak. A sejt belseje szerves ásványi anyagokból képződött, ezek a szerves ásványi anyagok pedig jó elektromos vezetők.
A soksejtű szervezetek alaktani és működési egysége a sejt. Az új biológia szerint emberi szervezet kb. 50 trillió < 50 és tizennyolc nulla> sejtből áll.

Minden sejt rendelkezik a legalapvetőbb életjelenségekkel: idegrendszer, emésztés, légzés, kiválasztás, belső elválasztású mirigyek, izom- és vázrendszer, keringés, kültakaró és szaporodás élettani megfelelőivel. Még egy kezdetleges immunrendszer is jelen van bennük, sőt, valamennyi sejt értelmesnek tekinthető, amennyiben alkalmas az önálló túlélésre.

Az emberhez hasonlóan az önálló sejt is több ezer ingerhatást dolgoz fel abból a környezetből, amelyben él. A bejövő adatokat elemezve kiválasztja a megfelelő viselkedést, tehát válaszokat ad, amelyek túléléséről gondoskodnak.
Egy sejt életében az energetikai környezet a meghatározó, amelyben létezik és nem a gének.

A gének egyszerű tervrajzok, amelyek alapján a sejtek, szövetek és szervek felépülnek.

Az sejtek életét a környezet jelzéseire adott válaszaik mozgatják, ezáltal a mi életünket is a környezet jelzéseire adott válaszaink mozgatják.

Környezeti hatások: mikrobák és toxinok támadásai, az étrend, a mozgás és az oltások.

Bruce Lipton sejtbiológus szerint az egysejtű szervezetek népesítették be először a földbolygót. A kövületek tanúsága szerint már legalább bolygónk születése után hatszázmillió évvel megjelentek. A Föld történetének elkövetkező 2,75 milliárd évében egyedül a szabadon élő egysejtűek – baktériumok, algák és amőbához hasonló véglények, a protozoák – lakták bolygónkat.

Úgy nagyjából hétszázötvenmillió éve ezek az okos kis élőlények rájöttek, hogy lehetnének még okosabbak is. Ekkor tűntek fel a bolygón az első többsejtű szervezetek: növények és állatok. A többsejtű szervezetek eleinte egysejtűek laza közösségéből, „telepeiből” álltak. Azonban az az evolúciós előny, amely a sejtközösségeknek kijárt, rövidesen milliós, milliárdos, mi több, trilliós társulásokhoz vezetett, amelyeket kölcsönösen együttműködő sejtek alkottak. Míg maguk a sejtek csak mikroszkóppal láthatók, a többsejtűek már szabad szemmel is észrevehetők.

Specializálódás 750 millió év.

Különálló személyiségek vagyunk, kb. ötventrillió sejt együttműködéséből állunk, de csaknem valamennyi sejtünk amőbaként viselkedő, önálló szervezet. Sejtjeink közös túlélésük érdekében egy együttműködő stratégiát fejlesztettek ki. Feltehetjük a kérdést, hogy az ember eszerint nem egyéb holmi kollektív amőbatudatnál? Válasz: Ahogyan egy nemzet hordozza honfitársai tulajdonságait, úgy emberi mivoltunk is tükrözi sejtközösségeink alapvető természetét. (pl. betegség, egészség stb.)

Az új biológia felfedezte, hogy a sejtek életének legfőbb szabályozója a sejtmembrán (sejthártya). Ez az idegközpontjuk, az igazi agyuk. Rájöttek, hogy az élet titkát nem a híres kettős spirál rejti, hanem a sejthártya elegánsan egyszerű működése, amelynek révén szervezetünk meghatározott viselkedéssel válaszol a környezet jelzéseire. Vastagsága mindössze hetvenmilliomod milliméter, ezt kell a plasmagenerátornak szétrobbantani. Ez a mérettartomány csak elektronmikroszkóppal látható, amelyet az 1950-es években kezdtek felfedezni.

„A prokarióták – a baktériumok és más mikrobák – rendkívül egyszerű felépítésűek. Mindössze egy csöppnyi leveses citoplazmából és az azt körülölelő sejthártyából állnak. Viszont ugyanúgy lejátszódnak bennük az alapvető életfolyamatok, mint a bonyolultabb felépítésű sejtekben. Táplálkozik, emészt, lélegzik és eltávolítja a fölösleges salakanyagot és még holmi idegi reakciókat is tanúsít. Érzékeli pl. a táplálék jelenlétét és odaúszik hozzá. Ugyanígy a mérgező vegyületeket és a ragadozó szervezeteket is felismeri és céltudatosan elmenekül a közelükből.”

A mi tevékenységünk a mikrobákat célozza.

Georges Lakhovsky orosz tudós, a multihullám-oszcillátor feltalálója az 1920-as évektől kezdve növényeken, állatokon és később emberi mintákon végzett sikeres kísérleteket. Készüléke ultrarádió-frekvenciák széles spektrumában sugárzott.

Dr. Royal Raymond Rife (1888-1971) tudós, biokémikus, mechanikai és elektromos kutató, feltaláló, a heidelbergi egyetem díszdoktora legismertebb találmánya, a frekvenciakészülék, valamint az univerzális vírusmikroszkóp segítségével évekig kísérletezgetve feltérképezte az emberi szövetek rezgésmintáját, és minden, általa veszélyesnek tartott baktérium, vírus saját frekvenciáját.

Fiatal tudományról beszélünk, hiszen csak a múlt század találmányairól van szó.

Dr. Hulda Clark kutatási eredményei alapján megállapította, hogy a betegségek több mint 90%-át: baktériumok, vírusok, paraziták okozzák.

Terápiás tapasztalatunk szerint a stressz, toxinok, negatív gondolkodásmód, immunrendszer gyengülés, lelki egyensúlyunk felborulása, savas kémhatás a mikrobák elszaporodásának kedvez. Onnan pedig csak egy lépés a betegség.

Frekvencia

Az élettani folyamatokat, a betegségek kialakulását, a gyógyszerek és más hatóanyagok működését ma a legkorszerűbbnek tartott molekuláris biológia eszközeivel próbálják leírni, megmagyarázni.

Most, a számítógépek korában, amikor a világ összefüggéseit a hagyományos fizika mellett a kvantummechanika, a hullám- és káoszelmélet sokkal jobban megmagyarázhatóvá, kiszámíthatóvá teszi, szemléletváltozás, paradigmaváltás kezdetén állunk a biológiában is.

Mint említettük, Szent-Györgyi Albert a problémák megoldását a szubatomikus szinten gondolkodó kvantumbiológiában látta. Ötleteit és megfigyeléseit fizikus kortársai munkásságára alapozta, akik az energia és az anyag kapcsolatát vizsgálták. 1941. március 21-én világhírűvé vált előadásában beszélt először az élő organizmusok funkcionális elektromágneses tulajdonságairól.

A bioinformatika és a biorezonancia alapjai a múlt század elejére nyúlnak vissza. 1922-ben egy orosz tudós, Gurvics azt figyelte meg, hogy a növekedésben levő hagymagyökér egy másik növény növekedését jelentősen gyorsítja, ha a közelébe helyezik. Ez akkor is működött, ha üvegburával választotta el mindkét növényt. Gurvics „reguláló biomező”-nek nevezte a jelenséget.

Kaznecsejev és Mihajlova tudományos vizsgálataik nyomán a sejtek közötti kommunikáció alapját képező ultragyenge sugárzást mértek, majd az utóbbi évtizedekben a német Fritz Popp kutatásai erősítették meg, hogy a sejten belüli és a sejtek közötti információáramlás nemcsak biokémiai molekulák segítségével, hanem fotonokon keresztül, vagyis tömeg nélküli fénykvantumokkal is történik. Ez az ultragyenge sugárzás az élő szervezetben mindenütt jelen van, sőt az élettani folyamatok irányításában is részt vesz.

Popp és más tudósok vizsgálatai nyomán tudjuk: minden sejtnek, szövetnek van biofoton-kisugárzása, és nemcsak az egészséges szövetnek, hanem a betegnek is vannak saját rezgései. Minden betegség egyúttal energetikai bevésődést, lenyomatot is létrehoz a szervezetben, amit „engram”-nak szokás nevezni.

Georges Lakhovsky, aki a „multihullám-oszcillátort” feltalálta az 1920-as évektől kezdve növényeken, állatokon és később emberi mintákon végzett sikeres kísérleteket. Készüléke „ultrarádió-frekvenciák” széles spektrumában sugárzott. Ed Petit kísérletekkel igazolta, hogy a multihullám-oszcillátorral kezelt, vízzel növesztett csírák 3-szor gyorsabban fejlődtek, mint a normál csapvízzel kezeltek, azaz mintha nem is csak a sejtekre, hanem talán az atomi struktúrákra hatott volna kedvezőbben a multihullám-oszcillátor.

A már említett Ifj. Royal Raymond Rife (1888-1971) biokémikus, mechanikai és elektromos kutató, a heidelbergi egyetem díszdoktora legismertebb találmánya, a „frekvenciakészülék”, valamint az „univerzális vírusmikroszkóp” segítségével évekig kísérletezgetve feltérképezte az emberi szövetek rezgésmintáját, és minden, általa veszélyesnek tartott baktérium, vírus saját frekvenciáját. A különböző biorezonanciás készülékek előfutáraként tekinthetünk találmányaira.

Az utóbbi évtizedekben számtalan publikáció foglalkozott a rezonancián alapuló biológiai kommunikációs rendszerek hatásmechanizmusával és a speciális készülékek alkalmazhatóságával. Ma már tudjuk, hogy minden biokémiai folyamat elektromágneses irányítás alatt áll. A sejtszinten azonosított belső jelkibocsátó központok: a DNS és a membránok. A sejtek egymás információkisugárzását csak nagyon szűk hullámhossz- és intenzitástartományban észlelik. Az amerikai fizikus, R. Adey szerint, ha a sugárzás erősebb vagy gyengébb, mint ami a sejt érzékelő ablakának épp megfelel, akkor a sejt nem reagál rá. Minden szerv, szövet és a hozzá tartozó élettani folyamat speciális, rá jellemző frekvencia-tartománnyal rendelkezik, amely a saját hullámhosszon és amplitúdón keresztül befolyásolható.

Az abszolút nulla fok fölött minden elemnek saját, egyedi rezgése van, mely atomszámára jellemző. Ezt az atomok elemi részecskéinek – elsősorban az elektronoknak – a mozgása hozza létre. Az atomokból összeálló molekulák már másfajta, de továbbra is saját rezgésszámon „énekelnek”, s a belőlük létrejött anyagoknak, akár az élő sejteknek is megmérhető az egyedi hullámhossza, mely abból adódik, hogy mindegyiknek más-más az anyagtartalma. Ezért eltérő frekvencián dolgozik egy idegsejt, mint például egy csontsejt, és más rezgéseket lehet levezetni róluk, ha azok egészségesek, mint amikor betegek, vagy ha csak másféle aktivitással működnek (lásd a különböző agyhullámokat: alfa, béta, gamma, delta… vagy az EKG-t: fibrilláció, vezetési blokk, káliumhiányos szívizom stb.).

A világot alkotó rezgések, frekvenciák úgy rendeződnek, hogy folyamatos átmenetekben, de egyúttal ugrásokban követik egymást. A mindenséget tükröző 108 „oktáv”-ból a látható fény tartománya csupán egy, de ismerjük az infravörös, az ultraibolya fénynyalábokat, a röntgensugárzást, a kozmikus és földi háttérsugárzást, a hallható és nem hallható hangok tartományát stb. Mindezekre nincs saját „biológiai ablakunk”, azaz érzékszervünk, melyben a jelfogók, receptorok azonos hullámhosszon együttrezegni, rezonálni tudnának.

Szükségesek észlelésükhöz olyan készülékek, melyekkel átalakíthatjuk egyik jelet, hullámhosszt a másikba. Legfontosabb érzékszerveink rezonáns tartományaira alakítva színeknek láthatjuk vagy hangoknak hallhatjuk az egész világot. Ilyen jelátalakítók maguk a biorezonanciás készülékek is, melyek diagnosztikus szerepük – ismert és beprogramozott rezgéseket azonosító képességük – mellett arra is használhatók, hogy segítségükkel visszasugározzuk a testből kapott rezgésmintákat, „rádióadásokat”, és így gyógyítani lehet velük.

A régi tudósoknak – többek között Luigi Galvaninak, az újabb kutatók közül pedig Arthur Guytonnak és Robert O. Beckernek – köszönhetően tudjuk, hogy a sejteknek saját töltésük van, melynek kialakításában fontos szerepet játszik a sejtek ionegyensúlya, amely különböző külső és belső hatásokra reagál. Pontos mérésekkel igazolták, hogy egy egészséges sejt feszültsége 70-90 mV, egy sérült vagy beteg sejt feszültsége 30-70 mV. Összehasonlításképpen: egy gyulladásos sejt 40 mV-ot termel, míg 30 mV-nál már elpusztul.

Az az ember, akiben általánosan vagy helyileg csökkent a sejtek elektromos feszültsége: fáradt, étvágytalan, rossz a közérzete, szorongásos, fájdalmai vagy más panaszai vannak, egyszóval – beteg!

Az állatok és az ember idegrendszere egyenárammal és váltóárammal is működik. Az egyenáramú rendszer alakult ki korábban, a sérülés érzékelését és helyreállítását szolgálja már egysejtűekben is.

A bioáram egyáltalán nem áram, hanem ionos energiamező, mely a DNS polarizációja és a sejtosztódás beindítása céljából veszi körül a sérülést. Az atom részecskéin keresztül, a molekuláris kötésekkel és kölcsönhatásokkal nyilvánul meg. A testünk csaknem háromnegyedét alkotó víz molekuláinak hidrogénkötésein folyamatos információcsere zajlik a sejteken belül és egymás között is. Az anyagcserében résztvevő egészséges „biomolekulák” ezen keresztül is érzékelik a szervezetet érő rezgéseket. Attól függően, hogy van-e köztük együttrezgésre, rezonanciára alkalmas anyag, „befogadják” és továbbadják, vagy „elutasítják” az információkat. A többit kiszűri, elektromágnesesen „árnyékolja” a vizes közeg, a sejtközötti állomány.

Arthur Guyton szerint: „Bioáram akkor keletkezik, amikor az áram a (szív)izomszövet kórosan depolarizált és normálisan polarizált területei között áramlik.” Wolff törvénye kimondja: „A bioelektromos mező mágneses mezőt hoz létre”. A csontokra ható nyomás, hajlító erő például piezzo-elektromos úton járul hozzá, hogy a terhelésnek megfelelően megkeményedjen, azaz mészkristályok vándorolnak a sejtközötti állományba. Ellenkező esetben, ha nem éri elég terhelés a csontot, kialakul az osteoporosis, a csontritkulás. Mindezeket az elektromágneses hatásokat erősíteni lehet a frekvenciagenerátorainkkal.
Külső behatásra (ütésre) a sejt első reakciója, hogy megremeg a sejtfala. A váltakozó polaritású erőtér impulzusai áthatolnak a szöveteken, és a sejtfalat meghatározott ütemben állandó rezgésre kényszerítik. Ez a hatás bizonyos értelemben szünet nélkül „masszírozza” és stimulálja a sejtet. Az erőtér jelenlétével minden pozitív ion közelebb kerül a sejtfalhoz, a negatív ionok pedig a sejtmag felé szorulnak.

Amikor a beteg sejtet vagy szövetet eltalálja egy ilyen ütéssorozat, az lassan kezd energiával feltöltődni. Szakmai nyelven: növekszik a potenciálja (mondhatnánk úgy is: a vitalitása). A megbillent ionegyensúly visszazökken, az energiafelhasználás pedig felgyorsul. Ettől a külső, „erőszakos” ráhatástól a sejtfal átjárhatósága megnövekszik, azaz fokozódik az anyagcsere-folyamat. A sejtek így kinyitott „kapuja” azonban nemcsak a tápláló, illetve káros anyagok kicserélődését segíti elő, hanem például a gyógyszerek sejtbe való bejutását is megkönnyíti. Emiatt csökkenhet a páciens gyógyszerigénye.

A betegségeket kísérő „zavarjelek”-et, hibás rezgéseket egyszerű, fizikai úton csökkenteni, akár semlegesíteni is lehet, ha a felismert hullámokat „interferáljuk”, kioltjuk a megfelelő készülékekkel. Ilyenkor a betegségek tüneteit mérsékelni lehet, s az egész hatása egy külső, vezeték és kontaktus nélküli ritmuskeltőre, „pacemaker”-re hasonlít, ami „kiüti” a rossz ritmust. Ha a feltételezett kóros sejtek, paraziták rezgési mintáit szinkronban indítjuk, a jelek felerősítése, „amplifikálása” a kórokozók erőteljes rezgésbe hozatalával, végzetes rezonanciájukkal képes őket elpusztítani. Mivel a speciális hullámhosszokkal csak azok rezonálnak, gerjednek, a kezelés teljesen veszélytelen a normál szövetekre. A legegyszerűbb kezelési lehetőség a frekvencia generátorok alkalmazásánál az ún. „bio-feedback”. Ilyenkor a bemért hibajeleket, a szervezet által fel nem fogott, saját, gyenge rezgéseket a küszöb feletti erősséggel sugározzák vissza a testbe, ami által javul a hibafelismerés, és a homeosztázis helyreállításával a betegségek kezelhetők.

A hordozható Super Ravo Zapper készülékek ezen az elven működnek. Gyenge mágneses térrel terjedő, ún. „négyszögjelek” kibocsátásával 1,5-2 méteres körzetben sugározzák a gyógyító rezgéseket, „adásokat”. Mivel igen alacsony energiát bocsátanak ki, töredékét a körülöttünk „elektroszmog”-ot termelő készülékek által sugárzottaknak, káros hatásuk nincsen. Nem képesek elhangolni azokat, nem zavarják működésüket, ellenben csökkentik a szervezetre kifejtett káros hatásaikat. A fenti ok miatt nem tartható veszélyesnek a biorezonanciás kezelés szívritmusszabályzót viselő személyek esetén sem. A magzatra és az újszülöttre sem jelent veszélyt a használata, sőt, a sejtkommunikációt javítva a testi és szellemi fejlődésben is segít. Fém és egyéb protézisek sem kerülnek „gerjesztett” állapotba, és nem melegszenek fel, nem rázkódnak ki ettől a kis energiaimpulzustól, és egyébként sem rezonálnak a programok által kibocsátott frekvenciákkal. Készülékeinkbe egyébként is csak olyan frekvenciákat „építenek be”, melyek alacsony intenzitással figyelmeztetik a szervezetet a hibás rezgésekre, így az maga fogja végrehajtani a szükséges korrekciókat.

A földi sugárzások

A radioaktivitásról mindenki tudja, hogy az káros hatással van a szervezetre. A Föld vízereiről, Hartmann-vonalairól szintén elmondható, hogy befolyásolják egészségünket. Wever bunkerkísérletei, illetve a NASA állatokkal végzett mágneskísérletei egyértelműen bizonyították, hogy szervezetünk megszokott működéséhez meghatározott – egyébként igen gyenge – elektromágneses mezőkre feltétlenül szükség van. Adey (1986) és munkatársa, Lawrence (1988) szerint a sejtek elektromágneses kommunikációjába történő bekapcsolódáshoz csak meghatározott intenzitású jelek alkalmasak.

Energiaközléssel, elektromágneses hatásokkal befolyásolhatók a betegségek

Az, hogy valamilyen betegség kialakul, az előzőek tükrében a molekulák felszínén mozgó (Szent-Györgyi Albert mondása szerint a fehérjék felszínén táncoló) elektronokon múlik. A negatív töltésű vonzza a pozitív töltésű molekulát. Ha túl sok szabad, lekötetlen részecske, szabad gyök alakul ki, az betegségekhez vezet. Az ezeket a hatásokat csökkentő anyagokat szokás antioxidánsoknak nevezni. Szerepük az, hogy a sejtek életfunkciója kapcsán keletkezett szabad gyökökből származó elektronokat rendreutasítsák. Ezt a hatást elektronperturbációs kezelésnek hívják. A folyamatosan, ritmikusan váltakozó pólusú mágnesekkel felgyorsíthatjuk az elektronvándorlást, és a „helyrezavarást”, azaz a pertubációt bizonyos fokig így elérhetjük a frekvencia generátorokkal is.

Hippokratész is alkalmazott mágneses kőzetet gyógyítás céljából, és később Paracelsus is előszeretettel használt mágneseket. Így ismerte fel, hogy a mágnes egy olyan kő, melynek vonzó hatása minden betegségre befolyást gyakorol. A huszadik században a nyugati orvoslás is alkalmazni kezdte a mágneses tér terápiájának módszerét. Miután a 60-as években az első űrhajósok hosszabb űrsétájuk után visszatértek a Földre, se járni, se állni nem tudtak, így világűrbetegségről kezdtek beszélni. Annak ellenére, hogy az űrhajósok a legjobb táplálékot kapták és útjuk során speciális testedzést végeztek, sejtanyagcseréjük károsodott. S mindez csak azért történt, mert kikerültek a Föld mágneses teréből. Ez intenzív kutatásra ösztönözte a tudósokat, biológusokat és orvosokat, és elkezdtek foglalkozni a mágneses tér hatásaival.

Ma már tudományosan elfogadott, hogy a Föld mágneses tere hatással van az életre. Vagy inkább úgy kellene fogalmazni: a földi körülmények, a mágnesesség, a gravitáció a Napból és a kozmoszból jövő sugárzásokkal, elektromágneses rezgésekkel, az ún. skalárhullámokkal együtt alakították ki az életnek nevezett biológiai törvényszerűségeket.
Mi történik sejtszinten a harmonizáló frekvenciák hatására?

Külső behatásra (ütésre) a sejt első reakciója, hogy megremeg a sejtfala. A váltakozó polaritású erőtér impulzusai áthatolnak a szöveteken, és a sejtfalat meghatározott ütemben állandó rezgésre kényszerítik. Ez a hatás bizonyos értelemben szünet nélkül „masszírozza” és stimulálja a sejtet. Az erőtér jelenlétével minden pozitív ion közelebb kerül a sejtfalhoz, a negatív ionok pedig a sejtmag felé szorulnak. Amikor a beteg sejtet vagy szövetet eltalálja egy ilyen ütéssorozat, az lassan kezd energiával feltöltődni. Szakmai nyelven: növekszik a potenciálja (mondhatnánk úgy is: a vitalitása). A megbillent ionegyensúly visszazökken, az energiafelhasználás pedig felgyorsul. Ettől a külső, „erőszakos” ráhatástól a sejtfal átjárhatósága megnövekszik. A sejt belsejébe vezető „kapu” kinyílik, ez pedig fokozottabb anyagcserét segít elő. Amikor ugyanis nyitva álla a „kapu”, a tápanyagok könnyebben jutnak be a sejtbe, a salakanyagok pedig gyorsabban távoznak belőle. Azaz fokozódik az anyagcsere-folyamat. A sejtek kinyitott „kapuja” azonban nemcsak az anyagcserét, a tápláló, illetve káros anyagok kicserélődését segíti elő, hanem a gyógyszerek sejtbe való bejutását is megkönnyíti.

Hogyan hat a frekvencia terápia az idegrendszerre és a hormonrendszerre?

Ma az idegrendszert tartjuk a szervezet legfejlettebb, legmagasabb szinten vezérlő rendszerének. Ez befolyásolja az idegeken, a hormonokon keresztül a szervek működését. Az ingerületátvivő anyagok, a neurotranszmitterek és a hormonok viszont meglehetősen lassan működnek (néhány perc, pár óra, egy-két nap), az elektronvándorlás, az idegi impulzus is csak kb. 20 m/s sebességgel történik. Ettől nagyságrenddel gyorsabb a biofotonok áramlása, melyeket gerjeszteni, irányítani lehet a külső, a rezonancia elvén működő és egyébként extrém alacsony intenzitású, elektromos térhatást elérő frekvencia generátorral.
A kezelést az teszi lehetővé, hogy a testen rengeteg „biológiai ablak”, például akupunktúrás pont, pórus stb. van, melyeken keresztül, sőt azokat megkerülve is alacsony erősségű, elektromágneses jeleket lehet bejuttatni a szervekhez, szövetekhez, sejtekhez. Olyan ez, mintha a vezetékes telefon mellett mobilról kezdenénk beszélgetni.

A sugárzások leginkább a testünk legnagyobb százalékát kitevő víztereinkben nyelődnek el. A hullámhossztól és intenzitástól függően kumulálódnak, raktározódnak el bennünk, s okoznak később kedvezőtlen biológiai elváltozásokat – például szabad gyököket – a direkt genetikai károsító hatások, a DNS-hasadások mellett. Egyúttal védő, „pufferező” hatása is van a víznek. Különösen igaz ez a magzatvíz esetében, mely az anya hasfala és a méh fala mellett fontos védőernyő az embrió fejlődéséhez. Születés után azonban megszűnik ez a védőhatás, és az addig csak a saját és az anya testéből kapott információk mellett érvényre jutnak a külső hatások is. A szervezetet érő hullámok (nevezhetjük őket vibrációnak, rezgéseknek, információnak) frekvenciája (rezgésszáma), amplitúdója (kilengési ereje), pulzálásának specifikumai (rárakódott „felhangok”), erőssége, illetve koherenciája (összetartása) határozza meg, hogy milyen hatást váltanak ki a szervezetből. Azaz mindezek hozzájárulnak a belső biológiai óra (DNS-szignálok) mellett a napi „cirkadián” és a hosszabb ritmusok (bioritmus) kialakulásához.

Hogyan befolyásolják a frekvenciák a sejtek/szervek működését?

Az előző problémákat egyszerű, fizikai úton csökkenteni, akár semlegesíteni is lehet, ha a felismert hullámokat interferáljuk, azaz kioltjuk a biorezonanciás készülékekkel. Ilyenkor a betegségek tüneteit mérsékelni lehet, s az egész hatása egy külső, vezeték és kontaktus nélküli ritmuskeltőre, pacemakerre hasonlít. Ha a feltételezett kóros sejtek, paraziták rezgési mintáit szinkronban indítjuk, a jelek felerősítése, amplifikálása azok passzív rezgésbe hozatalával, végzetes rezonanciájukkal képes őket elpusztítani. Mivel a speciális hullámhosszokkal csak azok rezonálnak, gerjednek, a kezelés teljesen veszélytelen a normál szövetekre. A legegyszerűbb kezelési lehetőség a frekvencia terápiás készülékek alkalmazásánál az ún. bio-feedback. Ilyenkor a bemért hibajeleket, a szervezet által fel nem fogott saját, gyenge rezgéseket a küszöb feletti erősséggel sugározzák vissza a testbe, ami által javul a hibafelismerés, és a homeosztázis helyreállításával a betegségek kezelhetők.